Üdvözlet mindenkinek!
Rám esett a választás, én vagyok a csapatból az első játékos, aki a blogra bejegyzést ír. Miért én írok először? Nem gondolom, hogy én lennék a legérdekesebb, de sajnos a sérülésem miatt nekem van a legtöbb szabadidőm.
Nem tudom, hogy tudja-e mindenki, de amikor a BL meccsek jönnek sorra, rengeteget készül a csapat taktikailag. Edzések előtt videózik a csapat, majd az ott látottak alapján készül a soron következő ellenfélre. Az elmúlt 2 hétben játszottak a fiúk a Minszk, a Csurgó, az Aalborg, és a Tatabánya ellen. Holnap pedig irány Spanyolország... Azt azért elárulom, mi játékosok ezt a szerda-szombat pörgést szeretjük a legjobban, kicsivel kevesebb a terhelés edzéseken, több a regeneráció, és nem utolsó sorban az ilyen meccsek miatt kezdtünk el kézizni. Nagy a tét, nagy az érdeklődés, igazi adrenalinbomba. Itt jegyzem meg, ezúton is köszönjük a múlt vasárnapi támogatást a szurkolóktól, a hangulat idézte a pár évvel ezelőtti katlanunkét. Nagyon jó lenne újra olyan teltház előtt játszani tavasszal, mint pár éve a Celje, a Ciudad vagy a Barca ellen. Tudom, ezért mi tehetjük a legtöbbet, de nap mint nap azon dolgozunk, hogy ezt átélhessük! Aki érezte már ezt, az azért, aki még nem, az pedig azért, hogy ez egyszer neki is szóljon.
Az én napjaim elég egyformák voltak a héten. A reggeli teendők (elsősorban apuka vagyok, reggel én viszem Beni fiamat oviba) után az Újklinikára mentem ma is gyógytornára (NAGY
