Kezdjük az elején. A szervezés igen bonyolult volt, mert rövid idő állt rendelkezésünkre, és a vízum, repülőjegy, szállás, étkezés problémája gyorsan a nyakunkba szakadt.
Mint ahogyan Süli Robi is írta, pénteken hajnali fél négykor indultunk, amikor is felvettük a hideg csomagjainkat a buszban. Háááááát… egy medvének is elegendő adag volt a szatyrokban… A Ferihegyre vezető út álmosan és gyorsan telt, majd a híres-hírhedt terminál következett. Mivel visszaminősítették a repteret, ezért sokan voltak, és lassan haladtak a checkolásnál. Utána viszont elintéztük , hogy saját sorban mindenkit kikerülve essünk át a szokásos vizsgálaton.(volt is morgolódás a sorban állók részéről, persze ha ott álltam volna , akkor én is így tettem volna).
Repülőre fel, és hajrá -gondoltuk. Nem így lett, mert 40 percet csücsültünk a repülőn, hogy miért, az titok maradt… Kezdtünk izgulni, hogy lekéssük a csatlakozást Frankfurtban. Hát majdnem lekéstük, ha nem szólnak oda, hogy baj van velünk, akkor elcsúszunk, de így 30 perccel később indult a gép. Thx a segítségért a Lufthansa pilótájának!!!!!!! Frankfurt- rohanás –felszállás- irány Minszk. Őszintén mondom, hogy kicsit féltem, tudják a „vadkelet”… TÉVEDTEM!!!! Megérkezésünkkor egy kicsit sok adminisztráció után, de simán beléptünk az országba, ahol magyarul beszélő (édes akcentussal, tudják az a „nyém tyúdom” féle…) kísérőnk kalauzolt. Buszra fel, irány a Yubileynaya Hotel. Mivel a spanyolok múlt héten voltak itt, és megkérdeztük őket a szállóról, étkezésről, ezért tudtuk, hogy a kaja nem lesz túl jó, de a szobák korrektek. (az előbbi tapasztalatot felhasználva konkrét menüsort adtunk le). Elfoglaltuk a szállást, utána vacsora. Minden rendben volt - az étel is (végig). A csapat lefeküdt pihenni, mi vezetők várost néztünk. Tanulnunk kellene tőlük, mert itt minden tiszta volt, sehol egy csikk, graffitti… Persze mivel minden háború Napoleon óta szétverte Minszket ezért az ún. „Sztálin barokk” uralkodik. Ez nagy tereket, monumentális építményeket, és rengeteg panelházat jelent, de kristálytiszta minden.
Este vacsora, és mi megkóstoltuk a helyi vodkát is, finom…
Szombat délelőtt reggeli után edzés, technikai értekezlet, ebéd, meccsre készülődés.
Majd a meccs. Nem tudtam egy helyben ülni. Nem is mentem be a rezervált VIP helyemre, hanem a másik oldalról a jégkorongosok cserehelyéről izgultam végig.
Sajnos az eredményt tudjuk ):
Este vendégül láttak a Dinamo vezérei, akiknek a csarnok alatt egy olyan No1 szerű helye van” Over Time” néven. Itt vacsora volt, kötelező „jó-pofi” nehezen kerekedett mosolyra a szám, bezzeg a helyiek a krumpli vodkától… Este 10-ig bírtuk a furcsa helyzetet, ekkor illedelmesen megköszönve mindent aludni indultunk.
Másnap irány haza, elég rossz volt a hangulat…
Ma meló, már a Csurgó+ Bl meccset szervezzük, és a jövő heti utazásunkat.
