Pick Szeged csapatblog

Egy edzés után indultunk, és nagyon hosszú út lett belőle, kb. este 8-ra értünk a szállásra.  Elfoglaltuk a szobákat, megvacsoráztunk és mindenki pihenéssel töltötte az időt. Másnap videó, edzés és taktikai megbeszélés szerepelt a programban. Aznap még nem volt mérkőzésünk, de a pályát azért megnéztük és egy-két mérkőzést is láttunk. Szerdán volt az első meccsünk a Skopjéval, ahol szerintem voltak időszakok, amikor nagyon jól játszottunk. Rosszul kezdtük a mérkőzést, utána visszajöttünk és a végén igazából nüánszokon múlt, hogy egy gólos vereséget szenvedtünk.

Kalandosan indult pénteken a túra, ugyanis volt egy későnk, akiért el kellett menni a busszal, és valaki miatt pedig vissza kellett fordulnunk, mert bedugva felejtette a vasalót, de végül időben megérkeztünk a reptérre. Schaffhausenben nagyon kulturált és jó körülmények közt, kedvesen fogadtak bennünket. Minden rendben volt a szobákkal, az ellátással, a winterthuri sportcsarnokkal, úgyhogy semmi kivetnivalót nem találhattunk a fogadtatásban.

Üdv. a Blogozóknak!

Hogy úgy mondjam január 3-án Skaliczki mesterrel "in medias res" kezdéssel belecsaptunk a sűrűjébe, és azóta is kemény, alapozó jellegű edzéseket csinálunk. Ez a munkának vitathatatlanul a "fekete levese", viszont valahogy csak le kell dolgozni a karácsonyi bejgliket... :D. Rengeteg erősítő gyakorlatot végzünk, karra, lábra, testre egyaránt, amivel felkészülünk a februárban folytatódó bajnokságra. Persze a kézilabda is előkerül délutánonként, de csak hogy ne felejtsük el, mit is sportolunk valójában. Szóval a kondin, a TRX-en, a futáson és a szökdelésen van a hangsúly.

Mivel januárban nincs akkora hajtás, mint egyébként, újra írok egy rövid beszámolót a háttérmunkáról.

A szeptembertől december közepéig tartó időszak elég zsúfolt volt, az egymást követő magyar bajnoki és BL meccsek dömpingje közepette szinte nem is volt időnk mással foglalkozni, csak az említett meccsek megszervezésével.

Üdv. Mindenkinek! :)

Bizonyára tudjátok, Budapestről érkeztem Szegedre, ami az életemben egy hatalmas változás. Ez volt a második igazolásom, de az első olyan, ami miatt el kellett hagynom a fővárost, amely szülővárosom is egyben. Elválni a családtól, barátoktól, megszokott helyektől nagyon nehéz volt, de sok dolog megkönnyítette a beilleszkedésemet, valamint azt, hogy egyből jól érezzem itt magam. Most egy kicsit ezekről írnék.

Sziasztok!

A múlt hétvégi Bajnokok Ligája meccs élményeit szeretném megosztani veletek.

Péntek reggel fél hétkor indultunk a sportcsarnok elől. Minden rendben volt az indulásnál, igaz az ünnepelt elkésett…J Még egyszer, ezúton is boldog születésnapot Árpi! Szokásos sofőrünk Robi befűtötte a buszt, így mire az autópályára értünk, szinte mindenki el is aludt. Ferihegyen minden rendben zajlott, így egy röpke 3órás utat követően megérkeztünk Madridba. Ezután még egyszer ennyi buszozás várt ránk, miközben meg is ebédeltünk. Végül kb. 12 óra utazás után megérkeztünk a hotelba, melyre panaszunk nem lehetett, minden igényt kielégített.

Jó úton maradtunk. Túl vagyunk a meccsen. Nem jött össze a bravúr, de nincs ok a szégyenkezésre. Szeretném a pozitívumokat kiemelni.

Kikaptunk, de

volt tartása a csapatnak, 6 gólos hátrányban sem adtuk fel

voltak kiemelkedő egyéni teljesítmények (Tata, Fero, Szabi, Strano)

a kapusainkra mindig számíthatunk (hol Roli, hol Peti nyújt extrát)

CSAPAT vagyunk a pályán kívül is (beszéltem Körtével, üzengettünk Dáviddal és mindenki így gondolkodik és viselkedik)

Végre szombat! A meccs napja. Ismét rá kellett jönnöm, hogy jobb a pályán lenni. Ugyanúgy izgulok, mintha játszanék, de most tehetetlen vagyok, és csak bizakodni tudok. Úgy tudom, minden és mindenki rendben van. Tegnap reggel még beszéltem telefonon Körtével és Stranoval, Rolival pedig egy közösségi portálon kommunikáltunk este. Nagyon jó hely Valladolid, a hotel pedig szenzációs. Fél éve is itt voltunk elszállásolva, akkor szerencsét hozott...

Üdvözlet mindenkinek!

Rám esett a választás, én vagyok a csapatból az első játékos, aki a blogra bejegyzést ír. Miért én írok először? Nem gondolom, hogy én lennék a legérdekesebb, de sajnos a sérülésem miatt nekem van a legtöbb szabadidőm.

Nem tudom, hogy tudja-e mindenki, de amikor a BL meccsek jönnek sorra, rengeteget készül a csapat taktikailag. Edzések előtt videózik a csapat, majd az ott látottak alapján készül a soron következő ellenfélre. Az elmúlt 2 hétben játszottak a fiúk a Minszk, a Csurgó, az Aalborg, és a Tatabánya ellen. Holnap pedig irány Spanyolország... Azt azért elárulom, mi játékosok ezt a szerda-szombat pörgést szeretjük a legjobban, kicsivel kevesebb a terhelés edzéseken, több a regeneráció, és nem utolsó sorban az ilyen meccsek miatt kezdtünk el kézizni. Nagy a tét, nagy az érdeklődés, igazi adrenalinbomba. Itt jegyzem meg, ezúton is köszönjük a múlt vasárnapi támogatást a szurkolóktól, a hangulat idézte a pár évvel ezelőtti katlanunkét. Nagyon jó lenne újra olyan teltház előtt játszani tavasszal, mint pár éve a Celje, a Ciudad vagy a Barca ellen. Tudom, ezért mi tehetjük a legtöbbet, de nap mint nap azon dolgozunk, hogy ezt átélhessük! Aki érezte már ezt, az azért, aki még nem, az pedig azért, hogy ez egyszer neki is szóljon.

 Kezdjük az elején. A szervezés igen bonyolult volt, mert rövid idő állt rendelkezésünkre, és a vízum, repülőjegy, szállás, étkezés problémája gyorsan a nyakunkba szakadt.

Mint ahogyan Süli Robi is írta, pénteken hajnali fél négykor indultunk, amikor is felvettük a hideg csomagjainkat a buszban. Háááááát… egy medvének is elegendő adag volt a szatyrokban… A Ferihegyre vezető út álmosan és gyorsan telt, majd a híres-hírhedt terminál következett. Mivel visszaminősítették a repteret, ezért sokan voltak, és lassan haladtak a checkolásnál. Utána viszont elintéztük , hogy saját sorban mindenkit kikerülve essünk át a szokásos vizsgálaton.(volt is morgolódás a sorban állók részéről, persze ha ott álltam volna , akkor én is így tettem volna).

A BL hétvégéje nekem pénteken kezdődött, ráadásul elég korán, ugyanis reggel 6kor indultunk Robival, a buszsofőrrel, hogy fogadjuk a Schaffhausent. 8.25-re ért be a gépük, és kb. negyed órával később lassan elkezdtek szálingózni a buszhoz a svájciak. Mivel nem egyszerre jöttek, így nem volt alkalmam mindenkinek bemutatkozni és köszönni, így a buszra fölszállva, indulás előtt jutott szembe, hogy talán mondani illene vmit. Hirtelenjében a következő jutott eszembe a bemutatkozás és az üdvözlés után: „Remélem, jól fogjátok magatokat érezni Szegeden, habár azt is remélem, hogy a mi csapatunk nyer majd”. Ezt általános derültség követte, de szerencsére mi nevettünk a végén.

Üdvözlöm a Tisztelt Olvasókat!

Csapatunk újabb lehetőséggel szeretné megörvendeztetni szurkolóit, ezért kezdtünk neki a blog írásának.

Úgy gondoltam, hogy a játékosoknak jó példát mutatva én kezdeném, mert így a későbbiekben könnyebben kérhetem őket erre a feladatra.

A Pick Szeged honlapjának megújításával párhuzamosan érdekes kísérletet teszünk. A mai napon elindítunk egy csapatblogot, melynek lényege, hogy ezen a felületen keresztül a csapat tagjai, és mi, a háttérben tevékenykedő munkatársak fogunk alkalmanként mesélni arról, hogyan telnek a mindennapok egy sportcsapat háza táján. Szeretnénk, ha szurkolóink, támogatóink, és a média képviselői minél többet megtudnának rólunk, ezért kísérletezünk a blogolással. Nem ígérjük, hogy kiszámíthatóak leszünk, és azonos időközönként jelentkezünk, nem ígérjük, hogy arányosak leszünk, és mindenki ugyanannyi alkalommal fog írni, de megpróbálkozunk vele, hogy érdekes bejegyzések szülessenek. Reméljük, hogy sikerül majd néhány kellemes percet szereznünk Önöknek.

Hamarosan újra jelentkezünk.

Üdv.

Forgó Nóra

u.i.: a blog külseje is megváltozik majd a közeljövőben