A BL hétvégéje nekem pénteken kezdődött, ráadásul elég korán, ugyanis reggel 6kor indultunk Robival, a buszsofőrrel, hogy fogadjuk a Schaffhausent. 8.25-re ért be a gépük, és kb. negyed órával később lassan elkezdtek szálingózni a buszhoz a svájciak. Mivel nem egyszerre jöttek, így nem volt alkalmam mindenkinek bemutatkozni és köszönni, így a buszra fölszállva, indulás előtt jutott szembe, hogy talán mondani illene vmit. Hirtelenjében a következő jutott eszembe a bemutatkozás és az üdvözlés után: „Remélem, jól fogjátok magatokat érezni Szegeden, habár azt is remélem, hogy a mi csapatunk nyer majd”. Ezt általános derültség követte, de szerencsére mi nevettünk a végén.
Kb. negyed 12-kor értünk a hotelbe. Ezt követően elmentem a postára, ugyanis az egyik vezetőjük szeretett volna föladni egy csomagot még a reptéren, de a posta zárva volt, úgyhogy Szegeden akart erre sort keríteni. Gondoltam inkább megteszem én, mert szerintem könnyebben boldogulok, mint ő németül vagy angolul.
A csapat 17.45-kor akart indulni a csarnokba edzeni, úgyhogy addigra én is odamentem a hotelhez, hogy elkísérjem őket az edzésre. Kicsit csodálkoztam, hogy milyen mogorvának tűnnek, és hogy alig volt köztük, aki köszönt volna, mikor szálltak föl a buszra. Emiatt panaszkodtam is, de az edzést követően kiderült, hogy mégsem annyira mogorvák. Az öltözőfolyosón vártam, hogy végezzenek, és leadhassam a kulcsot a portán, és akkor már mosolyogva a gulyást emlegették, hogy szeretnének enni, és érdeklődtek, hogy tudok-e szerezni nekik a meccs utánra. És persze aztán pedig „party” és megyek velük – ezt már Rares Jurca tette hozzá a kezével táncoló-kalimpáló mozdulatokat téve. Szerencsére a gulyásról elfeledkeztek és/vagy nem kérték számon rajtam, de a No1-ba ők is benéztek este, bár közülük legtöbben a Retroban buliztak.
Péntek este, a svájciak edzése után én is csatlakoztam a marketing ellenőrt és a „sima” ellenőrt vacsoráztató társasághoz. A hétvége folyamán az idős, ősz hajú ellenőr korát meghazudtolva csapta nekem a szelet, ami egyrészt aranyos volt, de sokszor inkább zavaró. A vacsoránál jót mosolyogtunk, amikor a következőt mondta „Schöne, junge, keine ringe – katastrophe!” (szép, fiatal, nincs gyűrűje – katasztrófa!). Egy-két megjegyzés után rájött, hogy azért valamicskét értek németül J Bár kedves volt, de azért nem vettem különösebben magamra, ugyanis egy csupa férfi társaságban azért ezt nem éreztem túl nagy elismerésnek J
Másnap a technikai értekezlet után én is elmentem megnézni, hogy ugyan miket ellenőriz a kissé kimértnek tűnő marketing supervisor. A válasz: gyakorlatilag mindent. Nagyon alapos volt, de nem rossz szándékú. Az ellenőrzés alatt a tolmácsunkkal többnyire németül kommunikált, és abból keveset értettem, de itt is volt olyan pillanat, amikor rájött, hogy azért tudom, miről van szó. Ez akkor történt, amikor a hosszú oldalon lévő reklámtáblát túl hosszúnak találta. Az utolsó reklámcsík nem ért végig, így a maradék helyre a semleges kékes színű anyag egy darabját rögzítettük, amivel nem volt megelégedve. Nagy beleéléssel és halálos komolysággal közölte, hogy vágjuk el a táblát, mire én kissé elnevettem magam. Szerencsére nem vette észre, hogy ez nem őszinte mosoly volt, és azzal a lendülettel, hogy rájött, megértettem, elkezdte nekem magyarázni, hogyan kellene annak állnia. Gondoltam, hogy még mielőtt fejből fölmondja nekem az összes vonatkozó szabályt németül, gyorsan megállítom, hogy inkább térjünk át angolra. Ezen kívül jelentősebb problémája nem volt, mindent rendben talált. Segítőkész és megértő volt, és mi is próbáltunk minden alkalmat megragadni arra, hogy elmondjuk, ez az első általunk szervezett BL meccs, és mennyire izgulunk, mennyire szeretnénk jól teljesíteni stb. stb. A szigorú ellenőrzéshez egyébként most nagyban hozzájárul a VELUX-szal kötött szponzori megállapodás, ugyanis a cég szeretne megbizonyosodni arról, hogy mindent a megállapodásoknak megfelelően kiviteleznek az összes helyszínen. Előreláthatólag az összes mérkőzésre érkezik majd marketing ellenőr….
Részemről ezek voltak a hétvége érdekesebb mozzanatai, a konklúzió pedig az, hogy most már babonából az összes csapatnak elmondom a pénteken elhangzott köszöntő mondatot - még az sem fog zavarni, ha pl. a Medvedi vagy a Valladolid hangos nevetésben tör is ki.J
-FN-
